1999-ben végeztem a Gundel Károly Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Szakképző Iskolában. Ekkor már tudtam, hogy ez a szakma csak úgy tanulható meg igazán, ha étteremről étteremre vándorlok, mint régen a manufaktúrákban a tanuló legények, akik úgy tanulták ki a szakmát, hogy egyik helyről a másikra jártak, hogy minél többet tanulhassanak.
Az elején eldöntöttem, hogy a szállodaipart kihagyom, túl lassú tanulás, és a nagy rendszerben elvész az egyén. Az első 4 évben maximum fél évet dolgoztam egy étteremben. Ebben az időszakban sokat tanultam, megfordultam a Zsiráf Étterem, Caterdában, a Calvin Caféban, a Club Sevenben, a Rózsadomb Centerben, aLugas Étteremben és a Kheironban is. Mindenhol addig maradtam, amíg megtanultam minden posztot, aztán továbbálltam, amit senki nem értett, mert szerették a munkámat és mindehova visszahívtak, de mindig új kihívásokra volt szükségem.
Pályám során munkahelyeim a Váci utcától a Rózsadombig mindenütt voltak. Sok hely ma már nem is létezik. Mindig kerestem azokat a séfeket, akiktől tanulhatok, általában a 35-40 éves korosztályban találtam meg őket. Mestereim nemcsak szakmailag, hanem intellektuálisan is formáltak, új világlátást kaptam tőlük.
2002-ben találtam rá arra az étteremre és séfre, ahol és akitől a legtöbbet tanulhattam. Ez az Andrássy úti Goa étteremnek és James McLure amerikai séfnek volt köszönhető. James hosszú évekig élt és dolgozott Ázsiában, tőle örököltem a keleti konyha iránti rajongásomat, hatása a mai napig érezhető a munkámon. McLure konyhája annyira meghaladta a korát, hogy 2 évig egy helyben tudott tartani. Mikor elmentem, 24 évesen már James helyettese voltam.
Innen megint vándorlás kezdődött, rövid ideig maradtam mindenhol. 2008 környékén megismerkedtem Segal Viktorral. Ő akkor helyettest keresett, és mellé szegődtem. Látásmódja, szakma iránti alázata és szeretete megragadott, sokat tanultam tőle is. 2 év után elváltak útjaink, és itt már olyan konyhák következtek, amiket előbb vagy utóbb egyedül vezettem: Abszint, Fat Mama Eatery, Kőleves.
Eközben kikacsintottam a filmes catering világába is, ez a műfaj a mai napig fontos helyet foglal el a szívemben. Sok helyen megfordultam, felkértek szakmai tanácsadásra is nyíló és meglévő éttermekben.
Egyszer egy volt séfemmel iszogattam és azt mondtam neki: „Nem tudom, milyen lenne az a konyha, ahol szívesen megállapodnék, és életem hátralévő részében csak ott főznék.” Erre azt mondta: „Az a konyha te leszel!"
A beszélgetésünk óta 17 év telt el, és bennem mostanra érett meg az a gondolat, amit ő már akkor tudott: egy lakás, egy asztal és egy élményekre nyitott társaság – ez vagyok én.